Oké, akartam blogolni, tényleg. De elrajzoltam meg eltanultam az időt, szóval csak gyorsan, lefekvés előtt dióhéjban, hogy mik is történtek ma.
Először is FUCK YOU MENETREND. Komolyan, ki találta ki az, hogy 7:40-kor egymás után 5 busz száguldjon el a főúton, előzzék egymást, versenyezzenek, hogy ki ér fel hamarabb, hogy utána egészen negyed 9-ig egy se jöjjön? Igen, pont láttam, ahogy az utolsó busz is elszáguld, mielőtt én odaérhettem volna ráérősen, hiszen "úgyis jön mindjárt a következő". Lassan rá kéne jönnöm, hogy nem Pesten élek, és nem villamossal közlekedek.
Szóval felértem a fogorvosi rendelőhöz, ahol épp akkor kezdődött meg a névsor szerinti kivizsgálás, azaz ha úgy vesszük, nem késtem el. Angiék meg aggódtak, hogy úristen, mivan, hol vagyok, nem voltam a buszon (de nem mertek felhívni, mert féltek, hogy azzal felébresztenének, és lebasznék mindenkit XD)
Épphogy oda tudtam menni Rékához, átadni a műanyagkanalat (gyűjtjük őket, igen), megmutatni az anyumtól behúzott acélbetétest (amiben annak idejében óvodába hurcolt), és máris én következtem.
Bementem a rendelőbe, és már láttam a doktornő szemében az irántam érzett gyűlöletet. Nem, nem szoktam üvölteni, hisztizni, hogy fáj, se kapálózni, viszonylag jól tűröm a kezeléseket.
Csak nem megyek bele.
Történt ugyanis, hogy még 2 éve ott jártam, és kjelentette, hogy van egy lyukas fogam, és ő most azt betömi. Felhívtam anyát, hogy rendben van-e ez.

-Szia, anya, be akarják tömni egy fogam, betömessem?
-Van neked fogorvosod, ne vele tömesd szerintem, de végül is...Döntsd el te.

Jó, visszamentem.

-Hát, tudja, van nekem saját fogorvosom, és szeretném, ha..
-Kihez jársz?
-Ámon doktor úrhoz.
-ÚRSTEN! Dehát ő szörnyű, hogy lehet, úristen!! Betömöm inkább most!
-Hát...jó. :/

Mondanom se kell, elbaszta a tömést, és belefúrt a nyelvembe, köszönöm.
Azóta háromszor jártam talán nála, és egyszer se engedtem, hogy a fogaimhoz nyúljon.
Most megnézte: Hah, szemeim fogkövet látnak, ezt én most leszedem!
Nem szeded.
De, leszedem, mert úgyse fogod máshol.
Szóval most fájnak a fogaim, de azért kösz.

Miután végeztünk, csoportokban kellett visszamenni, így mentem Istvánnal Tomival meg Bencével. Oh holy shit XD
Nem tudtam, mire készülnek, és nem is nagyon akarták elárulni, de be kellett mennünk a "szélesvásznú hipermarketbe", ahogy Tomi nevezte a sarki Coopot, és vettek 8 kiflit, 2 fantát (én meg ugye egy jegeskávét).
Majd mihelyst kiértünk, Tomi előrántott egy hatalmas paprikát, és István kezébe nyomta, aki azzal a mozdulattal jóízűen leharapta a végét.
"Te, ez édes. Ne csesszki, hogy édeset hoztál."
Aztán nem telt bele pár másodperc, hogy István rájöjjön: ez erős paprika.
Röhögéssel telt az út visszafele, mire Réka hívott, hogy hol de hol de hol vagyunk. Megszerveztünk egy találkozót a közelben, így a két csapatból egy lett, mi pedig Rékával és Mátéval különváltunk, és elmentünk Máté apjának a lakására ledögleni kicsit XD Megállapítottuk, hogy a jegesmedve olyan, mint egy hangyász, majd leléptünk. Pontosabban Réka lépett le, a lépcsőről. Illetve inkább leült, előtte meg perdült kettőt. A sulihoz busszal mentünk, leszálltunk, Rékával mentünk elől, Máté kullogott mögöttünk. Egyszercsak halljuk, hogy mintha egy ablakból egy kanna vizet kiöntöttek volna. Hátranézünk, Máté szolidan a bokor felé fordulva.. orrot fúj? Ja várj...

-Bazmeg, hánytam!! - rohant oda hozzánk Máté, mi meg Rékával csak röhögni tudtunk hirtelen, még zsepit sem adtunk szerencsétlennek.

Aztán beültünk fizikára, és innentől kezdve újra unalmas volt az élet. Illetve annyira mégsem. Matekból dogát írtunk, kémiát nem értem, tesire volt igazolásom (csak a tanár cseszett le, hogy mi ez a bakancs rajtunk Rékával :/), aztán angol. Helyettesítés volt megint. Legutóbbi órára is ez a tanár jött be, Angival mi meg elhülyültük az egészet, és a végén már csak a baromkodás ment, így Angi beszólt halkan, hogy "Renato, don't walk on the floor, please" (a híres "Renááátó, ne járkáld már össze a padlót kééééérleeek" mondásból), de persze meghallotta, csak ránknézett, vigyor, walk tovább. Úgyse látjuk többet.
Áh, csak mint kiderült, ő fog jönni velünk osztálykirándulásra is.
Visszatérve a mai órára, a számítógépes teremben voltunk, leghátsó padban, és a szokásos "keressetek egy angol honlapot és mittudom jegyzeteljetek vagy fordítsátok le" feladat volt, hát Angival és Fannyval elkezdtünk a billentyűzettel szórakozni.
És ez lett belőle. Még ha beírást is kapunk érte, nem érdekel, mert kreatív voltam, és inkább ilyenért kapjak, mint kitörtem az ablakot.
Hazafelé egyedül jöttem, ránézek telefonomra: 2 nem fogadott hívás, 1 sms.
"Szia, nem jó a mai tenisz, majd hívlak. Bandibácsi"
Bandi bától sms, nem hiszem el!! Örökre meg fogom tartani a beérkezettek között.
Majd megteszek fél utcát, és hirtelen a fal mögül előtoppan ő maga: Bandibá. Mondom ilyen nincs. Mindenesetre megállapodtunk, hogy csak jövőhéten megyünk teniszre.
Aztán hazaértem, és tanultam, pl földrajzot. Szóval bejegyzés vége, innentől csak értelmetlen föcimaszlag:

1000 újszülöttből

• 600 ázsiai
• 200 afrikai
• 150 amerikai
• 45 európai
• 5 ausztrál

A legnépesebb országok

1. Kína (1,3 milliárd)
2. India (1 milliárd)
3. USA
4. Indonézia
5. Brazília
6. Oroszország
7. Pakisztán
8. Japán
9. Banglades
10. Nigéria
11. ????
12. Németország

1900-ban a szaporodási ráta 0,7%, a Földet 1 milliárdan lakják
1975-ben a szaporodási ráta 2,1%, a Földet 4 milliárdan lakják
2009-ben a szaporodási ráta 1,5%, a Földet 6,5 milliárdan lakják

Címkék: happy, hosszú, school